A LEGFONTOSABB PREVENCIÓ

Sok későbbi baj megelőzhető, ha a korai évek elég jó körülmények, optimális feltételek között valósulhatnak meg. Ennek az időnek „meg kell adni a módját”! Gyermekvédelemmel, korai ellátással, és gyerekek problémájával foglalkozó felnőttként állíthatom, hogy az ilyenkor biztosított megfelelő feltételek, a gyermek számára nyújtott leghatékonyabb prevenciónak felelnek meg, testi és lelki szempontból egyaránt. Szükséges a korai fejlődés igényeinek ismerete ahhoz, hogy a elvárt optimális körülményeit megteremthessünk. Korunkban sok ok miatt fontossá vált, hogy a gyermeket ellátó személyek tudatosabbak legyenek e téren. Egyik ok lehet mai anyák esetében, az anyai modell relatív hiánya. Másik ok, hogy a mai család mérete, élettere, működése megváltozott, nincs jelen pl. a napi problémák elrendezésében, az anya rendelkezésére álló segítő, tapasztaltabb nő. Általában is stresszesebb, feszült-sürgető életritmus jellemzi sok család működését, ami a korai években megágyazhat sok bajnak. Azoktól a gyermeket ellátó gondozóktól-nevelőktől pedig, akik foglalkozásként végzik a gyermekek ellátását, fejlődésük kívánatos feltételeinek megteremtését, teljes joggal elvárható a tudatosság.

A gyerekek sok-sok lehetőséget hoznak magukkal génjeikbe kódolva, amikor megszületnek. Az, hogy a gyermeknél ezekből mi fog megvalósulni, milyen minőségben, hogy milyen személyiség jellemzői, emberi képességei lesznek, az a környezetében megélt személyes tapasztalatainak függvénye. A fejlődés alapvetően az egyén és környezete közötti interakcióként fogható fel. A fejlődés hosszú – akár életünk végéig húzódó – folyamat, ám az egyes életszakaszokban más-más intenzitás jellemzi. A fejlődés a magzati létben, és a korai években a legnagyobb. Ez az intenzitás később már nem jellemző, bár még egy idősebb ember is szert tehet új, addig nem birtokolt képességekre. Az élet korai időszakában zajló fejlődés nemcsak nagyon intenzív, de különleges jelentőséggel is bír! Érdemes néhány példát említeni annak érdekében, hogy ennek igazi súlyát érzékelni tudjuk.

Pl.: a gyermeket ellátó felnőttnek, a gyermek iránt mutatott pozitív viszonyulása (mosolya, érintése, fogása stb.) biokémiai reakciókat vált ki a gyermekben. Endogén (belső előállítású) opiátok szabadulnak fel a gyermek szervezetében. Ezek a cukor, és inzulin szabályozásban játszott szerepük révén serkentik a neurális fejlődést. Az élet első két életévben ez az erőteljes glükózanyagcsere segíti elő, a gyermekben adott genetikai potenciálok kibontakozását. A gyermeknek a szociális térben, a mindennapok során megélt személyes tapasztalatai nyitják meg a génikus kapukat. Kisgyermekkorban tehát a felnőtt meghatározó módon segítheti (sajnos ronthatja is) az agy, a neurális rendszer fejlődését.

Pl.: agyi, emberi képességeink közül elsőként a társas természetűek fejlődének ki. Megszületésünkkor a társas képességeink többnyire potenciálisak, még nem kifejlettek. E képességek hordozója az orbifrontális kéreg. Ahhoz, hogy ez az agyi terület kifejlődjön, a csecsemőnek, kisgyermeknek olyan optimális körülményekre van szüksége, ami kellő mértékben stimulálja az agy ezen területét, hogy a génikusan potenciálisan adottak kibontakozhassanak. Mi történik e terület fejlődésekor, ha nem biztosított a gyermek számára, a korai kritikus időben kívánatos környezet? Chugani és munkatársai (2001) romániai árvaházakban nevelkedett gyerekeket vizsgáltak, akik 0-3 éves korig olyan környezetben éltek, ami nem volt számukra optimális, ahol nem kapták meg a számukra létfontosságú társas, érzelmi stimulosokat, az őket ellátó felnőttektől. Vizsgálatok kimutatták, hogy ezeknél a gyerekeknél egy fekete lyuk tátongott az orbfrontális kérgen. Alig van esélye annak, hogy ez az agyterület, vagy az általa hordozott társas képességek majd idővel megfelelő módon kibontakozhassanak. Ez az extrém példa mutatja, hogy a korai évek nem megfelelő ellátása, és az annak nyomán, a gyermek által megélt rossz személyes tapasztalatok milyen mély, anatómiai szintű károkat okozhatnak, ami esetenként már sajnos nem visszafordítható. A korai évek ellátási minősége alapvetően meghatározza a gyermek neurális fejlődését, a szervezet működését összehangoló kémiai szabályozást, és majdani mentális minőségének megalapozását is.

A szélsőséges példa mellett talán érdemes néhány –akár hétköznapinak mondható, és kutatások által bizonyított – példát is megemlíteni, mely aláhúzza a korai fejlődés különleges jelentőségét. A gyermek korai tapasztalatai alapozzák meg az agyban az érzelmi, fiziológiai reakciókat, és meghatározzák a biokémiai vegyületek alapszintjét, a különböző helyzetekben előállítandó biokémiai vegyületek mértékét is. 13-15 hónapos gyerekek agyi elektromos aktvitását vizsgáltak játék közben, alapvetően örömmel jellemezhető helyzetben. A depressziós anyák gyermekeinél azt tapasztalták, hogy csökkent bal oldali homloklebenyi aktivitást mutattak. Ennek az agyi területnek meghatározó szerepe van az érzelemkifejezés és szabályozás terén.
Van szakember, aki a megszülető gyermeket „kihelyezett” magzatnak nevezi. Fizikailag megszületett ugyan, de a belső programja még nincs kész. Ez a program az őt ellátó felnőttel való interakciók során fog jól, kevésbé jól, esetenként rosszul megvalósulni. Az a tény, hogy az első évek ellátási minősége határozza meg az adott gyermek neurális, humorális, mentális, szomatikus, pszichés minőségeit, ez aláhúzza azt a bevezető gondolatot, hogy „ennek az időnek meg kell adni a módját”. Igaz, hogy a gyermeki idegrendszer rendkívül plasztikus, sok esetben van mód egy nem szerencsésen induló folyamatot korrigálni. Gyermekkorban még nagy a rugalmasság és reparáló kapacitás, ám az ekkor elkövetett hibák nagy súllyal esnek latba.
Összességében elmondható, hogy a korai évek hétköznapi történései befolyásolják az érést, fejlődést, a személyiség alapozását, a gyermek belső reprezentációja ebből építkezik. Ugyanígy a patológiás pszichés struktúrák megalapozásában is döntően a napi ismétlődésű zavarminták, ismétlődő interakciós tapasztalatok játszanak nagy szerepet.

Ezek is érdekelhetik